Ázsiai elefánt

Leírás: Hatalmas termetű állat, de valamivel kisebb, mint Afrikában élő rokona. Testtömege 3-5 tonna, marmagassága a 3,5 m-t is elérheti. Sokaknak nehézséget okoz megkülönböztetni az afrikai elefánttól (Loxodonta africana), pedig nem nagy ördöngősség. Az ázsiai elefánt fülei - a testmérethez viszonyítva is - sokkal kisebbek, mint az afrikaié, testük legmagasabb pontja nyugalmi helyzetben a hát közepe, míg az afrikai fajnál a mar emelkedik ki leginkább. Az ázsiai elefántnak csak egy fogóujj van az ormánya végén (az afrikainak kettő), az agyar pedig ennél a fajnál csak a bikáknál kifejezett, a tehenek agyara kívülről nem látható.

Elterjedés, élőhely: Az ázsiai elefánt - amint a neve is mutatja - Ázsiában él. Egykor Mezopotámiában (a mai Irak területén), Perzsiában, sőt Észak-Kínában is élt, hatalmas és összefüggő elterjedési területen. Manapság azonban csak Elő- és Hátsó-Indiában, az Indokínai-félszigeten és Szumátra szigetén fordul elő, egymástól elszigetelt élőhelyeken. Jelenleg 13 ázsiai országban tartanak nyilván vadon élő elefántokat, számukat összesen 35-55000-re becsülik. A fajt sokan nevezik indiai elefántnak, de ez nem helyes, hiszen ez az elnevezés valójában az ázsiai elefánt három alfajának egyikét jelöli.

Életmód, táplálkozás: Matriarchális csoportokban él, amely csoportokat mindig egy idősebb, tapasztaltabb elefánttehén vezet. A csoportban csak felnőtt nőstények és fiatalok vannak, az ivarérett bikák magányosan járnak táplálék után, s csak párzás idején csatlakoznak a csordához. Rendkívül sokféle növényt elfogyaszt, a fakéregtől a lomblevelekig, cserjék hajtásaitól a fűfélékig mindenféle növényi táplálék szerepel az étlapján. Nem veti meg az érett gyümölcsöt sem.

Szaporodás, egyedfejlődés: Vemhességi ideje az egyik leghosszabb az emlősök között, hiszen az elefántborjú 668 nappal a párzás után jön világra. Sokan azt gondolják, hogy ezek az állatok akár több évszázadon át is élhetnek. Ez azonban nem igaz, hiszen a legidősebb ismert ázsiai elefánt a hiteles adatok szerint 69 esztendeig élt. Az emlősök világában ez tekintélyes életkornak számít.

Érdekességek: Az elefántok egyik legfeltűnőbb jellegzetessége az ormány, amely az orr és a felsőajak összenövése nyomán alakult ki. Az elefánt számára ez nemcsak légző- és szaglószerv, hanem fogóeszköz is, sőt iváskor is nagy hasznát veszi. Az elefántok agyara nem nagyra nőtt szemfog, amint azt sokan hiszik, hanem meghosszabbodott metszőfog. Az agyarakon kívül az elefántoknak még négy őrlőfoguk is van, mellyel táplálékukat őrlik meg. Mikor a metszőfog elkopik, ki is hullik, és helyébe újabb zápfog nő. Amikor a hatodik őrlőfog-készlet is elkopik, az állat elpusztul, mert nem jut táplálékhoz.

A Budapesti Állatkertben nagy hagyományai vannak az elefántok tartásának. Az 1866-os megnyitáskor ugyan még nem voltak elefántok az Állatkertben, az 1870-es években azonban már több példányt is bemutattak. Volt idő, amikor egyszerre mindkét elefántfajt láthatta a közönség, a századforduló óta azonban csak ázsiai elefántok képviselték az elefántféléket Budapesten.