A puma (1993 óta Puma concolor, előtte Felis concolor) Észak-, Közép- és Dél-Amerikában élő macskaféle ragadozó. Nagysága ellenére nem tud bőgni, ám ehelyett dorombol és, ha fogságba ejtik, hátborzongató emberszerű sikolyokat hallatt. Jóval közelebbi rokonságban áll a házimacskával, mint az afrikai oroszlánnal. Egyéb ismert elnevezései még a kaguár, hegyi oroszlán, párduc, catamount és festett macska. A puma szó a kecsua indián nyelvből ered. Brazíliában a tupi nyelvből eredő suçuarana-nak nevezik, ám még egyéb nevei is ismertek. Tény, hogy az angol nyelvben a pumának több mint 40 különféle elnevezése van.
Észak-Amerikában, főleg az Egyesült Államokban maga a párduc elnevezés a pumára vonatkozik, habár a fekete párduc meghatározást kizárólag a leopárdok vagy jaguárok melanózisos változatára használják. Európában és Ázsiában a párduc elnevezés a leopárdra vonatkozik és a pettyes és fekete leopárdra egyaránt használatos. Dél-Amerikában a párduc a jaguárt jelenti és egyaránt használják a pettyes és fekete egyedekre is. A melanózist okozó gén más macskaféléknél is előfordul, mint például az oroszlán, tigris, leopárd, jaguár, karakál, jaguarundi, szervál, ocelot, margay, vörös hiúz, Geoffroy-macska esetében; azonban melanozios eseteket még soha nem dokumentáltak a Puma concolornál, bár a helyi legendák szerint a „fekete párducok” léteznek. A feljegyzett anekdoták kiemelkedőek az Egyesült Államok keleti részén levő Appalache-hegységben, azon a helyen, ahol a P. concolor elterjedt volt és az 1800-as évek végére teljesen kiirtották, és ahol a populációk terjedését nem dokumentálták, 2005-re visszatelepítették.
A DNS elemzések megállapították, hogy a puma feltételezhetően egész közeli kapcsolatban áll a jaguarundival és az észak-amerikai gepárddal (Miracinonyx, mára kihalt), de az igazi gepárdokkal nem. A puma nem áll közeli rokonságban a többi nagymacskával, mint például a leopárdokkal és az oroszlánokkal.
Ezen állatoknak nagy elterjedési területüknek köszönhetően színben és méretben jelentős változatuk ismert.
Alfajok
A floridai párduc a pumák egyik ritka alfaja, mely Dél-Florida alacsonyan fekvő fenyőerdeiben, pálmaerdőiben és mocsaraiban él, főleg a Big Cypress Nemzeti Park közelében. Jelenleg széleskörű kísérleteket tesznek Floridában az állam nemzeti párducainak még meglévő populációjának megmentésére, mivel számuk eléggé alacsony. A vadonélő egyedek száma becslések szerint 25 és 50 egyed lehet. A floridai párduc kis méretéről ismerhető fel (más pumához viszonyítva), szélesebb a koponyája és hosszabbak a lábai. Kis számukból adódó beltenyészet kialakulása miatt, ennek az alfajnak elkezdett feltűnően görbülni a farka vége és hátszőrén csíkok futnak.
Valaha a puma egyik alfaja Wisconsinban is létezett, melyet Wisconsini pumának (F. c. schorgeri) neveztek. Sajnos 1925-re teljesen kiirtották.
Hibridek
A puma alfajok keveredésének hibridjei ott fordultak elő, ahol a floridai párduc vérvonalát akarták frissíteni. A hibridek sokkal életerősebbek, mint a tisztavérű floridai párducok és nem alakulhat ki közöttük beltenyészet.
Annak ellenére, hogy nem állnak közeli rokonságban a foltos nagymacskákkal, létrejöhetnek hibridek a pumák és leopárdok között, melyeket pumapárdnak hívnak. A puma és az ocelot között is jöhetnek létre hibridek. Jelentettek már puma és jaguár hibrideket is, ám létezésük nem bizonyított.
Populáció és eloszlás
A puma egyike a legnagyobb számban előforduló, vadon élő macskafélének, így csak az eurázsiai hiúzzal, vadmacskával és a nagyszámban előforduló leopárddal tartja a versenyt. Mielőtt a modern ember elkezdett terjeszkedni az amerikai kontinensen, a puma az egész földrészen megtalálható volt. Még ma is ez az Újvilág legnagyobb számban élő szárazföldi állata, 110 szélességi fokon keresztül az észak-yukoni területektől (Kanada) az Andok déli részéig megtalálható (a chilei és argentínai oldalon egyaránt). Az egyetlen hely, ahol a puma veszélyben van, az Egyesült Államok, főleg Florida és a keleti part térségében. Ez leginkább az ember, a harsogó városok és egyéb urbanizációs fejlődés, illetve az urbanizáció okozta fokozatos területcsökkenés miatt van. Amikor a pumát megtalálták és újra felfedezték az állam több „vad ”részén is, versenyt kellett vívniuk a már itt élő macskákkal.
Puma populációk az Egyesült Államokban és Kanadában
Az Egyesült Államokban majdnem teljesen kiirtották, ám nagyszámban tért vissza, mára csaknem 30.000 egyed található az Egyesült Államok nyugati részén. Kanadában a pumák a préri nyugati részén Albertában, Brit Kolumbiában és Dél-Yukon-ban élnek. A legsűrűbben Észak-Amerikában a brit kolumbiai Vancouver-szigeten élnek.
A pumák fokozatosan terjeszkednek kelet felé, követve a patakokat és folyómedreket és mára elérték Missourit és Michigant. A puma a Lake Superior északi partján is megtalálható ahol 2004-ben egy lóra támadt Ely-ben, Minnesotában. Nemsokára elérik az Egyesült Államok keleti és déli részét. Folyamatos jelentések jönnek a keleti puma megmaradt populációjának túlélőiről New Brunswickban, Ontarioban és a quebeci Gaspé-félszigetről.
Az urbanizáció miatt a városszéli területeken a pumák gyakran kerülnek kapcsolatba emberekkel, különösen azokon a helyeken, ahol nagyszámban él természetes zsákmányuk, a szarvas. A háziállatokra, mint a kutyára, macskára és haszonállatokra is elkezdtek vadászni, ám az emberre ritkán tekintenek élelemforrásként.
Megközelítőleg 4.000 - 6.000 puma él Kaliforniában (kb. 1990-es adat) és megközelítőleg 4.500 - 5.000 egyed Coloradoban.
Puma, a fénykép az Arizona-Sonora Desert Museum-ban készült, Tucson, Arizona
Külső jellemzők
A pumák homokszínűek, fekete hegyű fülekkel és farokkal. A puma több mint 50 km/h sebességgel is futhat, 6 méterre ugrik el álló helyzetből, függőlegesen 2,5 métert ugrik és gyakran több mint 70 kilogrammot nyom. Harapásuk jóval erősebb, mint bármely háziasított kutyának. A puma karmai visszahúzhatók és négy lábujja van. A felnőtt hímek több mint nyolc láb hosszúak (orrtól farokig) és körülbelül 70 kg-ot nyomnak. Kivételes esetekben a hímek elérthetik a 90 kilogrammot is. A felnőtt nőstények 2 méterre nőnek meg és súlyuk körülbelül 35 kg. A pumakölykök szőre barnás-feketés színű pöttyökkel tarkított és farkukon gyűrűk láthatók. Élettartamuk a vadonban 25 év, fogságban több.
Az egyenlítőnél élő pumák a legkisebbek, és a sarkkörök felé haladva egyre nagyobb méretűek.
Színváltozatok
A puma színe általában sárgásbarna vagy homokszínű, elrejtve őt a fő zsákmányállat, a szarvas elől. A kölykök szabálytalanul sötétbarna pettyesek, mely néha még fiatal korban is megmarad, ám az állatok öregedésével eltűnik. Abnormális esetben halvány és akár fehér színűek is lehetnek, de nem albinók). Előfordult már, hogy sötétbarna pumának világosabb volt a hasa, elsősorban Dél- és Közép-Amerikában és ezeket az állatokat Georges-Louis Leclerc: Comte de Buffon című művében couguar noire-nak hívta. Nincs hivatalos feljegyzés valódi melanózisos pumákról.
Viselkedés
A puma testsúlyánál hétszer nehezebb zsákmányt is elejt és elhurcol. Általában nagy emlősökre vadászik, mint a szarvas és a villásszarvú antilop, ám kisebb állatokat is megeszik, mint például a hód, tarajos sül vagy akár az egér, ha a szükség arra készteti. Egyedül vadászik és gyakran lesből, hátulról támad. Gyakran egyetlen harapással öl, mely harapás a koponya hátsó részére irányul, mellyel eltöri a zsákmány nyakát. A tetemet ezután legtöbbször elássa vagy lefedi, mely így még több napig is élelemként szolgálhat, míg a puma folyamatosan úton van és általában, ha szüksége van rá visszajár táplálkozni. A pumák nem dögevők és általában levadásszák az élelmet és nem esznek a tetemből. A pumák az esetek 98%-ában elkapják és megölik a zsákmány, úgyhogy megengedhetik maguknak, hogy válogatósak legyenek. Mint a többi macska, az élelemért bizonyos helyekre megy el. A felnőtt hímeknek akár 250 km2-es területük is lehet; a felnőtt nőstények területe átlagosan 50 - 150 km2, azonban a területük nagysága a hatalmas 1.000 km2-től a 25 km2-ig eltérő lehet.
A hímek számos nőstényt megtermékenyíthetnek. A nőstény pumák általában 3 vagy 4 kölyköt hoznak a világra egy sziklás területen levő barlangban. Ha egy hím puma betör egy másik hím területére, megöli az ott élő nőstények kölykeit, így azok újra fogamzóképesek lesznek.
Emberi támadások
Az embertámadások ritkák, ám előfordulhatnak — különösen, ha az ember behatol a vadonba és a pumának a hagyományos zsákmányállat látszatát kelti. Megközelítőleg 100 pumatámadás történt az USA-ban és Kanadában 1890 és 2004 januárja között, melyből 16 volt halálos; ebből 14 támadás történt Kaliforniában, melyből 6 volt halálos. Emberre és háziállatokra támadó pumák a kertvárosi területekhez társíthatók, ahol a város és a vadon találkozik, mint például Boulder-ben, Coloradoban, mely területen a puma hagyományos zsákmányállata, a füles amerikai szarvas is él, melyek hozzászoktak a kertvárosi területekhez, így az emberek és háziállatok jelenlétéhez. Amikor a pumák már sem az emberektől, sem a kutyáktól nem félnek, zsákmánynak tekintik őket is.
2004. január 8-án egy puma megölt és félig megevett egy hegyikerékpárost a Whiting Ranch Wilderness Parkban, Orange megyében, Kaliforniában; feltételezhetően ugyanaz az állat felelős a második hegyikerékpáros megtámadásáért a következő napon a parkban, melyet a kerékpáros visszavert. Később, a nap folyamán a parkőrök egy fiatal hím pumát terítettek le.
A pumák Kaliforniában nem vadászhatók, kivéve különleges körülmények között. Ez, mivel Kaliforniában a farkas és a barnamedve már kipusztult, lehetővé tette a pumák számának jelentős növekedését, így mára nem maradt más ragadozó vetélytársa, habár néhány feketemedve elég erős lehet, hogy végezzen vele. A kaliforniai törvények előírják, hogy ha egy vadállat emberre támad, meg kell ölni, ha rábukkannak.
Védekezési tanácsok a pumával szemben
- Ne kirándulj egyedül; sétálj csoportban, a gyerekek felnőtt felügyelete alatt.
- Ha szembetalálkozol egy pumával, ne fuss el; ez a zsákmány üldözésére sarkallja. Ehelyett állj meg és nézz szembe vele, vedd fel a szemkontaktust.
- Vedd fel a kisgyerekeket anélkül, hogy lehajolnál vagy elfordulnál a pumától (ha lehet).
- Tegyél meg mindent, hogy nagyobbank vagy félelmetesebbnek tűnj, emeld fel a karjaidat, nyisd ki a kabátodat és dobálj köveket vagy ágakat.
- Ne guggolj, vagy hajolj le; mivel ez a zsákmányállat szokásos viselkedése.
- Ha támad, támadj vissza. A pumák sziklákkal, ágakkal, kerti eszközökkel, rúgással és puszta kézzel is elriaszthatók; egy jólirányzott rúgás a fejre móresre tanítja.
- A legjobb hely, ahol megüthetsz egy pumát, az orra.
- Irtsd ki a sűrű és alacsonyan fekvő bozótot, mely jó búvóhelyet jelenthet a puma számára.
- Szerelj fel mozgásérzékelő külső lámpát.
- Soha ne hagyd elkószálni a háziállatokat és ne etesd őket kint. Légy óvatos, amikor kint hagyod a háziállatokat, főleg alkonyatkor és pirkadatkor.
- Ne mássz fára, mivel a puma legalább olyan jól (ha nem jobban) mászik, mint az ember.
A kocogás, futás és biciklizés az erdei utakon különösen veszélyes lehet, mivel a futók kevésbé figyelnek a hangokra és mozgásra, melyek „üldözésre és ölésre” ingerlik az állatokat. Mielőtt ilyen kockázatokat vállalsz, tanácsos beszélni a helyi szervekkel vagy parkőrökkel.
AJÁNLOM AZ OLDALT
