A Fekete gólya

Vége az állatvilág számára is sok megpróbáltatást jelentő télnek, a tavasz közeledtét jelzi az is, hogy egy kicsit később a szokásosnál, de végül megérkeztek az első gólyák Magyarországra. A fehér gólyák fogyását az utóbbi évtizedekben Európa-szerte sikerült megállítani, kevésbé ismert rokonát, a fekete gólyát azonban még mindig a kipusztulás fenyegeti.

Fotó: Bécsy László

A fekete gólya, akárcsak a fehér, a gázlómadarak rendjébe tartozik. A gázlómadár fogalmán ökológiai típust értünk, amely több különböző, egymással csak részben rokon családba sorolható, mégpedig a gémfélék, a gólyafélék, a darufélék és a flamingófélék családjába. Ezek egymástól jól megkülönböztethetőek, ami összeköti őket, hogy táplálékukat mindannyian hosszú lábaikkal a vízben gázolva szerzik.

A fekete gólya a fehér gólyával ellentétben nem húzódott be az emberi településekre, inkább háborítatlan erdők mélyén fészkel. Általában természetszerű, gazdag és változatos élővilágú öreg erdőket választ, melyek rendkívül sok természeti értéket hordoznak. Életmódja sokkal inkább vízhez kötött, mint fehér rokonáé. A hazai állomány a Magyar Madártani Egyesület (MME) által 1995-ben elvégzett felmérés alapján 150-200 pár volt. Legjelentősebb élőhelyei a Dunántúl déli részén Somogyban, Baranyában és a Duna menti galériaerdőkben találhatóak. Előfordul csaknem valamennyi középhegységben, a Tisza mentén és Szatmárban is. Az 1930-as években végzett felmérések szerint hasonló volt hazai elterjedése. Vonulási időszakban táplálkozásra alkalmas vizes területeken bárhol megjelenhet. Augusztusban, szeptemberben tarlókon, mezőgazdasági területeken is megfigyelhetők pihenő, táplálkozó csapatok. Sok fekete gólya-pár a korábbi irodalmi adatokkal szemben csak néhány évig használja fészkét, vagy évről évre újat épít.

Fotó: Bécsy László

Az európai állomány súlypontja az észak- és közép-keleti országokra tehető. Ezek közül jelentősebbek állománynagyság illetve elterjedési sűrűség szerint: Oroszország, Lettország, Belorusszia és Lengyelország. Az 1990-es évek közepén az Európában fészkelő fekete gólya-párok száma 10-15 ezer volt, Ázsiában 3-4 ezer pár fészkelt. A Dél-Afrikában élő állomány nagyságát ezer párra becsülték. A fekete gólya elterjedési területén 105 országban fordul elő, 44 országban fészkel, 32-ben védett. A múlt század második felében eltűnt Svédországból, dániai állománya 150 párról egy párra apadt. Az utóbbi húsz évben létszáma Európa több országában növekedett. A 80-as évek elejétől visszatért Dániába, 1995-ben már legalább 8 pár költött; Olaszországban pedig, ahol 1994-ig nem volt bizonyított fészkelése, 1995-ben már 3 pár költését ismerték. A legfrissebb adatok szerint Iránban is fészkel 1994 óta.

A fekete gólya legkedveltebb élőhelyei a kisebb vízfolyásokkal, patakokkal átszőtt, csendes holtágakkal, láprétekkel tarkított erdős területek, melyekből nem hiányoznak az idős fák, az egykori legelőerdőkből visszamaradt, fiatal fák sűrűjében megbújó öreg kocsányos tölgyek. A Duna árterében a tölgy-kőris-fehérnyár erdőket szereti legjobban. Dél-Dunántúlon keményfás ligeterdőkben fordul elő, míg a Tisza mentén a fűz-nyár ligeterdőt választja. Középhegységeinkben bükk- és fenyőerdőkben fészkel. Mindig szüksége van beszálló folyosóra, ezért nagyon sűrű erdőben nem szeret fészkelni: gyakori, hogy fészke utak vagy nyiladékok közvetlen közelében található.

Egy-egy megfelelő erdőfoltban folyamatosan - akár több mint húsz éven át - fészkel fekete gólya. Előfordul, hogy egy-egy párnak csak egy fészke van, de ismertek olyan élőhelyek, ahol több fészket is épít, és azokat felváltva használja. Több helyen megfigyelhető, hogy az adott évben költésre nem használt fészkeit is javítgatja. Márciusban megjelenik a fészkelőhely környékén, 7-10 nap múlva a fészkénél. Április közepéig rakja le tojásait. A kotlás gyakran már az első tojás lerakása után megkezdődik, és 30-40 napig tart. A fiókák körülbelül három hónapig maradnak a fészekben. Évente egyszer költ. Amíg a fiókák kicsik, az egyik öreg madár mindig a fészekben tartózkodik. Tollasodástól a táplálék gyűjtésében mindkét szülő részt vesz. A fiatalok néha már július második felében elhagyják a fészket, de nem ritka, hogy augusztus közepéig a fészekben tartózkodnak. Leggyakrabban három fiatal repül ki egy-egy fészekből. Fészkét általában alacsonyabbra építi, mint a ragadozó madarak: a lombkorona alsó felébe. A fészek általában lapos, nagy és kerek.

Fotó: Bécsy László

Táplálkozóhelye rendszerint a fészkelőhely közelében lévő sekély állóvíz, nedves rét vagy patakmeder. Fő tápláléka hal, béka, ebihal, gőte, ritkábban gyík, rovar, kisemlős. Kedveli a sekély vizeket. Nyár végén, a vonulás előtti időszakban kis- és nagy kócsagok, szürke gémek és kanalas gémek társaságában, csoportosan halásznak.

Vonulása nem teljesen ismert. Az Európában fészkelők legnagyobb része Afrikában tölti a telet. Augusztusban csapatokba verődnek, és általában október elején tűnnek el teljesen a magyarországi táplálkozóhelyekről. A Magyarországon gyűrűzött madarak közül egy a Nílus torkolatvidékén, egy Csádban, egy az Egyenlítő közelében pusztult el. Március elejétől a telelőhelyről visszatérő csapatok ismét láthatók a Boszporuszban. A színes gyűrűs jelölés bevezetésének köszönhetően a vonulás kutatásában az elmúlt években látványos eredmények születtek. A fekete gólyák különböző korcsoportjai egymással nem keveredő csapatokban vonulnak. Ma még nem tudjuk, hogy a fiatalok származási helyüktől mekkora távolságra fészkelnek majd kifejlett korukban.

Egy 1995-ben végzett felmérés szerint a világon fészkelő fekete gólya-állomány 65 százaléka van kitéve zavarásnak fészkelőhelyén, illetve a telelőterületeken. A zavarás fő tényezői a fészkelőhelyeken főleg erdészeti jellegűek. Ilyen probléma a költőhelyként szolgáló idős erdők kitermelése, helyettük ipari nyersanyag-termesztő ültetvények telepítése. Második helyen említhetjük a táplálkozóhely-vesztéssel járó vízrendezést, harmadik helyen pedig az elektromos távvezeték-oszlopok okozta áramütéseket.

A fekete gólya Magyarországon csakúgy, mint Közép-Európában mindenütt, veszélyeztetett faj. Hazánkban a fokozottan védett fajok kategóriájába tartozik, eszmei értéke 250 000 Ft. Védelme a mai napig megfelelő összehangolt országos program hiányában egyedi esetekre korlátozódott. A madárvédők világszervezete (a BirdLife International) szerint az úgynevezett SPEC 3 kategóriába tartozik, míg máshol a ritka fajok között tartja számon.