BERNÁTHEGYI Két ország tenyésztői sokáig vitatkoztak azon, hogy az angol, vagy a svájci vonal legyen az irányadó, végül valamennyi meghívott elfogadta és elismerte a fajta svájci jellegét és itt állapították meg a standardet. A svájciak tehát teljes joggal tarthatják nemzeti kutyájuknak ezt a tanulékony, jóindulatú fajtát. Viselkedés, tulajdonság: Akit a bernáthegyi úgy látszik, hogy nem szeret, azt tényleg utálja. S ha netán az közeledni akar, vagy bizalmaskodni, akkor keményen lép föl vele szemben. És erre a reakcióra a rossz ember bizton számíthat, hiszen a bernáthegyi érzelmei mindig stabilak. Kitartóan gyűlöl és kitartóan szeret. Kedves kőszikla. és Őrökösen mosolyog azokra akiket kedvel. Nevelése, kiképzése közben igazi hegyi masztiffal való bánásmódot igényel. A parancsokat először úgy kell kezdeni, hogy légy szíves! Gyerekekkel szemben végtelenül béketűrő, és pompás házi kedvenc, feltéve, hogy elegendő mozgástere van, a mozgásban nem korlátozzák és ennivalóban sem szenved hiányt. Általános leírás: Színe: vörös és fehér. Marmagassága 70-85 cm (kan), illetve 65-75cm (szuka). Súlya: 50-80 kg. A Kutya-világ mai epizódja egy hatalmas, mackós, kedves kutyát mutat be. Ő a svájci hegyek híres mentője. Első tenyésztői ugyan szerzetesek voltak, azóta viszont rendkívül népszerű a kedvencként tartott ebek listáján. Magyarországon is az egyik legkedveltebb kutyafajta a bernáthegyi kutya. Az eredetileg mentőkutyának kitenyésztett fajta majdnem háromszáz éves mivolta méltán tette híressé a bernáthegyi kutyákat, vagy ahogy még nevezik őket, a szent bernáthegyiket. Több ezer ember köszönheti nekik az életét, hiszen bármilyen kegyetlen és zord időjárással játszi könnyedséggel voltak képesek elbánni. Ahol az ember esze és ereje már kevésnek bizonyult, ők ott is megállták a helyüket. A bernáthegyi eredete: Ezeknek a kutyáknak a születési helye a Hospice du Grand Saint Bernard nevű kolostor volt, mely Európa egyik legmagasabb pontján helyezkedett el. Az itt húzódó hágó volt az egyik fő közlekedési útvonal Észak-Olaszország és Franciaország között, természetesen Svájcon keresztül. Az átkelés itt életveszélyes volt, főleg télen, amikor a hóviharok, lavinák végzetes veszélyt jelenthettek az emberekre. Éppen ezért a szerzetesek tenyésztették először ki a bernáthegyiket, mivel alkalmasak voltak a hegyekben az utazók vezetésére és a hóval betemetett áldozatok megkeresésére. Ezek a hatalmas, tömött bundájú kutyák az életüket is képesek voltak kockáztatni. Vastag, sűrű, kétrétegű bundájuk biztosította számukra a meleget. A külső réteg visszaverőként működött, míg a belső szigetelt. Eredetileg a bernáthegyi bundája rövid volt és sima, talán a masztiff egyik fajtájától örökölhette. Amikor járvány és kemény tél pusztított a kolostor kutyái között a XIX. század folyamán, a szerzetesek az újfundlandival kezdték keresztezni. A keverék egy hosszúszőrű fajta, amelynek egyetlen hátránya van, hogy a hó megragadhat a szőre között. A szőrétől függetlenül mindkét kutyafajta képes életet menteni. A bernáthegyi széllel szemben képes 3 km-es körzetben megérezni az ember szagát, és 4 m-es hóréteg alatti testet is képes kiszimatolni. A szerzetesek állítása szerint a lavinát már a kialakulásakor megérzi, és a kutya orra az első hópihe megjelenése előtt 20 perccel képes jelezni a hóvihart. Az újfundlandi bevonása a tenyésztésbe kettéosztotta a bernáthegyit rövid és hosszú szőrű változatra. A mentés során azonban csak a rövid szőrű változat vált be, mivel a hó beleragadt a hosszú szőrbe, nehezítve ezzel a kutya járását. A fajta tenyésztése és formálása mind svájci-német vonalon, mind pedig angol vonalon folyt, így az angolok és a svájciak is megalkották a maguk standardjét. A bernáthegyi leírása: Bár a bernáthegyi nagytermetű és nagysúlyú kutya, mégis könnyed és elegáns a járása. Legfőbb ismertetőjele hatalmas feje és méltóságteljes arckifejezése, illetve tekintélyt és büszkeséget sugárzó megjelenése. Két szőrváltozata ismert, a rövid és a hosszú, színe azonban egyforma, vörös és fehér. Az átlagos magassága 76-81 centiméter, a szukák súlya 71 kilogramm, a kanoké 80 kilogramm. Átlagos élettartamuk 10-12 év. Ez a fajta hajlamos az ízületi betegségek kialakulására nagy súlya miatt, különösen figyeljünk oda erre 5 éves kora után! Melegben nagyon nyáladzik, szőre pedig évente kétszer vedlik, akkor viszont nagy csomókban hullik. Hangja öblös, mély, de ha játszik, átvált olyasfajta sikongató magasságokba. A bernáthegyi tulajdonságai: A bernáthegyi az egyik legnyugodtabb kutyafajta, emellett pedig jóindulatú, kedves és barátságos is. Szinte túláradó szeretettel veszi körül a családját, és a gyerekeket is imádja, képes akár megvédeni is őket. Mindig a gazdája közelében szeretne lenni, a magányt és a bezártságot kifejezetten büntetésként éli meg. Azért jó hamar elkezdeni az engedelmességre szoktatást, mert pár hónaposan képes elérni a 40-50 kg-os testsúlyt, és egy ekkora kutyát megtartani nem egyszerű dolog. Legjobb, ha hallgat ránk. A következetes nevelés rendkívül fontos, és a felesleges parancsszavakkal vagy kiabálással semmit sem fogunk elérni. Akit a szívébe zár, egy életen át szolgálja, de aki kivívja az ellenszenvét, azt ugyanilyen kitartóan képes gyűlölni, hiszen ennek a kutyának stabilak az érzelmei. Ha gazdája is ott van, alapvetően közömbös az idegenekkel. Másfél éves kora körül azonban kialakul területvédő ösztöne, így vadidegen embereket csak a gazdája jelenlétében enged be az udvarba. Bár jó házőrző, határtalan emberszeretete miatt mégse ilyen fajtát válasszunk kizárólag házőrzés céljából! Hatalmas testalkatuk miatt ezeket a kutyákat leginkább kertes házban való tartásra lehet ajánlani.