Első bemutatásra választott állatunk, egy viszonylag még kevésbé ismert, ugyanakkor mind kinézetében, mind pedig életmódjában különleges hüllő: a kétkarmú teknős (Carettochelys insculpta).

A kétkarmú teknős egyike a legkülönösebb teknősfajnak a világon. Eltérően más édesvízi teknőstől, mellső végtagjai a tengeri teknősökhöz hasonlóan uszonyszerűek maradtak. Ettől vízi mozgásuk kecses, szinte repülésre hasonlít, mint tengeri rokonaiknál, ebből is adódik, hogy a zoológusok sokáig a tengeri és édesvízi teknősök közötti átmenetnek tartották a kétkarmú teknőst.
Másik különlegessége, melyről ismertebb elnevezését kapta húsos kiugró orra, amely egy malacra hasonlít - innen az elnevezés 'malacképű teknős' vagy ahogyan az ausztrál bennszülöttek hívják 'warradjan' - teknős malac ormánnyal.
A kétkarmú teknős-félék a nyakrejtő teknősök alrendjének (Cryptodira) egy önálló családja. Bár fosszilis maradványokat találtak a miocén és a kréta korból Ázsiában és Észak Amerikában, jelenleg csak Új Guinea és Ausztrália kis részén megtalálható kétkarmú teknős képviseli ezt a családot. Mivel viszonylag kis területen él, egészen 1887-ig ismeretlen volt a tudósvilág számára, ugyanakkor törzsi ábrázolása jóval régebbi időkre nyúlik vissza.


Jelenleg Ausztrália északi, Pápua - Új Guinea nyugati, indonéziai részén valamint Új Guinea déli területein él, mint bennszülött endemikus faj.
(kép3-térkép)
A carapax széle erősen fogazott, színe szürkés, vagy olajzöld, a plastron világos fehér, vagy halványrózsaszín. A hímek könnyen megkülönböztethetők nagyobb, vaskosabb farkukról. Viszonylag nagyra növő teknősről van szó, a természetben 50-60 cm páncélméret és 20-25kg súly jellemzi. Tipikus élőhelye a folyók medre, illetve torkolata, de megtalálható tavakban, illetve mocsarakban is. A teknőst ott kell keresni, ahol a meder homokos, illetve iszapos, és az átlagos vízmélység 1,5 - 2 méter, a vízpart sűrű növényzettel benőtt, ami kihat táplálkozási szokásaira is. Két tipikus élőhelye Fly River Új-Guineában, illetve a Daly River Észak Ausztráliában.

Nagy mérete miatt a felnőtt malacképű teknős csak medencében tartható. A hazánkban időnként -a kereskedésekben- felbukkanó kisebb példányokat kezdetben akvaterráriumban tarthatjuk, ahol aljzatnak aprószemű kavicsot, vagy homokot használjunk. A berendezésénél gondoskodnunk kell megfelelő búvóhelyek kialakításáról, mivel saját fajtársaival szemben is igen harciasan viselkedik. Amennyiben több példányt tartunk, folyamatosan kisérjük figyelemmel, hogy nem marakodnak-e, mivel igen komoly sérüléseket tudnak okozni egymásnak, főleg a páncél szélét tudják még "cakkosabbá" tenni a gyengébb egyedeknél. Amennyiben megoldható, a marakodó egyedeket szét kell választani egymástól. A víz hőmérséklete 26 és 30 Celsius fok között legyen. A vízminőség igen fontos tényező, ezért mindenképpen szükség van egy nagyteljesítményű szűrőre is. Csak a felnőtt nőstények számára van szükség egy homokos tojásrakó helyre, egyébként nincs szükség szárazulatra, mivel teljesen vízí életmódot folytat.
Emlős névrokonához hasonlóan a malacképű is szinte mindent elfogyaszt, amit a vízben talál. Állati eredetű táplálékként legjobb a nyers hal, ami mellett rendszeresen adjunk az állatoknak friss gyümölcsöt illetve zöldséget is. Nálunk az alábbi gyümölcsök váltak be: alma, narancs, dinnye, szőlő, banán, paradicsom, füge, őszibarack, egyes példányok nagyon kedvelik a mazsolát is. Kísérletezzünk bátran. Ha van rá lehetőségünk a gyümölcsös etetést egy külön medencében végezzük, ha nem; csak annyit adjunk az állatoknak amennyit azonnal elfogyasztanak, mivel a vízben erjedő táplálék a víz minőségét néhány óra alatt képes tönkretenni. Kifejezetten mókás látvány, ahogy rárontanak egy-egy darab gyümölcsre, és pillanatok alatt bekebelezik azt.

A természetben a tojásrakás augusztus vége és november eleje között zajlik. A nőstények 20-22cm mély gödröt ásnak a homokos parton, ide rakják le tojásaikat melyek száma 4-40 darab közötti. A tojások kelési ideje közel 70 nap. A kikelt kis teknősök ivarát a kelési hőmérséklet határozza meg, 27.7-30 Celsius fokon keltetett tojásokból hímek, míg ennél magasabb hőmérsékleten nőstények kelnek ki. Növekedése igen lassú.